A komposztálás nem csupán a földnek tesz jót, rengeteg metántól szabadíthatjuk meg vele a bolygót

A termőföldnek is szüksége van tápanyagra, az utánpótlásról egy kis kertben akár mi magunk is gondoskodhatunk egy komposztáló segítségével. Ez jót tesz a talajnak, de nem ez az egyetlen áldásos hatása: a légkör is hálás lesz érte.

Őseink – akárcsak az élet többi területén – ösztönösen ráéreztek a helyes megoldásokra. A paraszti társadalom gyakorlatilag nem termelt olyan hulladékot, ami ne vált volna a körforgás részévé. Így volt ez az élelmiszerrel is: nem pazaroltak, és ha például egy növénynek valamelyik részét nem tudták elfogyasztani, gondoskodtak arról, hogy szabályozott körülmények között tudjon lebomlani. 

Természetesen mindezt nem tudományos elméletekkel, a légkörre gyakorolt hatással vagy a metánnal indokolták, egyszerűen csak megfigyelték, hogy a talaj hálás lesz érte. A lebontásban mikrobák, rovarok, földigiliszták egyaránt részt vesznek, a föld szerkezete lazábbá válik, az esővíz könnyebben beszivárog, az így „kezelt” termőföld pedig szerves anyagokkal gazdagodva sokkal jobban terem.

Mi a gond és mit tehetünk? 

Egyes tanulmányok szerint – de erről meggyőződhetünk tapasztalati úton mi magunk is – egy átlagos háztartás hulladékának körülbelül harmadát teheti ki az élelmiszer-hulladék. Ez azért probléma, mert a hulladéklerakókban az élelmiszerek nem tudnak megfelelően lebomlani, mivel ehhez több fényre és oxigénre lenne szükség. A lassú, nem teljes lebomlás révén egy durva üvegházhatású gáz keletkezik: a metán. 

Léteznek már úgynevezett okoskukák, mint például a magyar Compocity, amely a „profi” felhasználók számára vagy például munkahelyeken jelenthet optimális megoldást a beltéri komposztálásra. Az általuk alkalmazott, zárt erjesztési eljárásban a hozzáadott mikroorganizmusok egyfajta probiotikumként megőrzik a tápanyagok magas minőségét. 

Létezik kevésbé okos, de akár egy panelház erkélyén is bevethető megoldás: a gilisztakomposzt. Ebben az egyszerű rendszerben nincsen semmi ördöngösség, a kétfelé osztott doboz felső részében élnek a giliszták fűrészpor között – ide kerülhetnek a zöldség- és gyümölcsmaradékok. Az alsó rész ad helyet a kész komposztnak, az alján pedig egy tálca gyűjti be a nedvességet.

Aki a hagyományosabb utat választja, annak egy – lehetőleg fából készült – konténert kell beszereznie vagy kijelölni egy félreeső helyet a kertben. Mehet bele a zöldség- és gyümölcshéj, a lehullott falevelek vagy a fűnyírás után megmaradt, kaszált fű. Nincs más teendő, mint egy kis földet rétegezni rá, és időnként átforgatni és enyhén benedvesíteni. Ennyi az egész!

A komposztálóba mehet a tojáshéj, a kávézacc, de húst, tejterméket és főtt, zsíros ételt tilos bedobni. Érdemes lefedni vagy a napra állítani, mert a meleg segíti a bomlást. A tápanyagban gazdag föld körülbelül hat hónap után szétszórható a kertben.

Érdemes belevágni, mert a kutatások szerint egyetlen komposztrakás akár 150 kilogramm élelmiszer-hulladékot képes feldolgozni évente: ezzel nemcsak a termőföldet tehetjük élőbbé, hanem egy csomó metántól is megkíméljük a bolygót.

Borítókép: Getty Images